Két gyereken túl, harmincon innen is szuper csaj voltam. Karcsú, hosszú combú, szőke – a szőkeség agyi következményei nélkül – francia divatlapba illően öltözködtem a természetes stílus érzékem alapján. Ám mindezek ellenére az otthoni nászágy kihűlt. Fiatalon ugrottam a házasságba, a szerelem és az ifjúságom elfeledtették, hogy az emberi értékek mennyire fontosak. Férjem befutott kereskedelmi képviselőként az évek során az önérvényesítés mellett magáévá tette a diplomaták simulékonyságát.  Sosem tudtam, mikor őszinte, mikor válaszol saját érzései szerint, nem tudtam megfogni valós személyiségét. Az őszinteség hiányát megsínylette kapcsolatunk, elfordultam tőle.

Akkoriban Párizsban dolgozott kiküldetésen. Életünk messziről irigylésre méltó, valójában nagyon magányos. A magányt azzal tudtuk kicsit feloldani, hogy összejártak a kint élő családok. Így a gyerekeknek, feleségeknek és férjeknek is volt látszólagos, -kényszer baráti köre.
Mi is összejártunk a felettünk lakó családdal, a gyerekek együtt játszottak, a felnőttek együtt tévéztek, beszélgettek.

A baráti családból a férj ránézetre nem volt feltűnő. Véletlenül sem írhatom, hogy szuper hím, első látásra vonzott szexuálisan, vagy első látásra bele szerettem.

Az őszintesége, a segítőkészsége fogott meg, mindazzal rendelkezett számomra, amit a férjemben hiába kerestem. Egyre inkább vonzott, egyre inkább szerettem volna, ha szeretne, ha megölelne, ha hozzá bújhatnék nagyon-nagyon szorosan, és nem tudtam, mit tegyek.

Egy nap együtt jöttünk haza munkából.
Semmitmondó dolgokról beszélgettünk, munkáról, családról, mosolyogtam rá, laza voltam, de a hasam alja lüktetett, annyira kívántam, lúdbőrzött a testem, és ordítottam volna, most kefélj meg, ne törődj az emberekkel, csak mi vagyunk ketten, te meg én.

A híd előtt leszálltunk a buszról, sétáljunk egyet, mondta.
Ősz volt, már didergős, korán sötétedő.
Fáztam a szélben, átölelte a vállam, megmelegítelek, - súgta.
A rakodó parton kötöttünk ki.
Kigombolta a kabátját. Kigombolta a kabátom, magához szorította a testem, csókolt, csókolt, csókolt, lassan, majd egyre mohóbban. Felettünk emberek, buszok, villamosok….ha kinéztek az ablakon, egy csókolózó párt láttak. Keze a pulóverem alá nyúlt, majd a bugyimba, -kabátjával takarta az intimitást. Belőlem pedig kifröcskölt az ösztön. Nem elemi erővel, állati ösztönnel.
A földre döntöttem volna mindenki előtt, hogy ráugorva ordíthassam, vinnyoghassam, Emberek! Baszok!
Azzal üzekedek, akit szeretek, imádok!
Emberek, ezt tegyétek!
Ez az életetek értelme!

Egy csoport kanyarodott felénk, kihúzta a kezét a bugyimból, begombolta a kabátom, az övét is, és egy puszit nyomott a fejemre. Induljunk haza, mondta.

Este tettem a dolgom, gyerek, férj, vacsora, hogy vagytok, mi történt a…de nem voltam ott.
A rakodó parton jártam, a rakodó parton kívántam a férfit, aki összes nőiességem felborzolta.
Mint minden külképviseleti kolónia , a magyar is kiemelten védett objektum volt, így a lakás ajtókat sosem zártuk.
Éjjel forgolódtam a férjem mellett az ágyban.
Az nem lehet, hogy ennyire közel voltunk, és mégsem, mégsem, mégsem.
Kell, kell, minden áron. nem várok, nem tudok várni.

Kiosontam a lakásunkból egyszál hálóingben, fel az emeletre.
Nyitva volt a lakásuk.
Nagyon lassan, nagyon csendben haladtam a mezítelen talpammal, a hálószoba ajtaja is nyitva volt, aludtak mindketten.
Megráztam a pizsamáját, megszólalni nem mertem.
Addig ráztam, amíg felébredt.
Nézett rám, fogalma sem volt, mi történik.
Magamra húztam az ágy mellett a padlóra, a hálóingem a hasamig rántottam, kezem a pizsamájában, dörzsöltem a nemi szervét, hogy minél hamarabb tegyen magáévá. az adrenalin ezer millióval dübörgött bennem a szexuális feszültségtől és két méterre alvó feleségétől, aki bármikor felneszelhetett.

Amikor először belém döfött, megállt az élet.

Vele együtt minden eddigi és további szerelmem döfött, egy voltam mindegyikkel, nem kezdődött és nem ért véget a testem, maga voltam a nagy-nagy nemiség, amit az univerzum vagy az úr teremtett a folytonosság filozófiájaként.
Megéltem a teremtést, megéltem a meghalást.

Ő adott erőt, hogy a férjem még évekig elviseljem.
A minap találtam rá a fotójára.
Tudom, hol lakik, a feleségével, gyerekeivel-, de nem keresem már.