Hogy miről álmodik úgy általában, arról fogalmam sincs, de én mostanában gyakran felidézem magamban egy régebbi kalandomat.
Akkoriban gyakran utaztam vonaton, kényszerűségből. A hosszú, monoton, unalmas utazást olvasással tettem elviselhetőbbé.
Éppen Erica Jong Félek a repüléstől című könyvét olvastam, (tulajdonképpen én is ezért vonatoztam: féltem a repüléstől) a vonatfülke ajtaját magamra csuktam, a függönyöket behúztam, és nagyon reméltem, hogy nem akad majd útitársam.
Persze, ha így történt volna, akkor most nem lenne mit elmesélnem.
Az ajtó halkan kinyílt, és az ajtónyílásban megjelent egy szelíd kék szempár, természetesen a hozzá tartozó kiegészítőkkel együtt.
A betolakodó egy férfi volt. Jól van, gondoltam, legalább nem kell egy másik nő locsogását hallgatnom az út hátralévő részében.
Az említett szempár tulajdonosa végigmért, és elégedettnek tűnt, mint a macska, amikor lenyeli az egeret szőröstül-bőröstül.
Egy szót sem szólt, feltette a táskáját a csomagtartóra, felakasztotta a zakóját, és közben hullámokban érkezett hozzám az illata.
Igyekeztem minél mélyebben belélegezni, mert egyszerűen csodás volt.
Leült. Rám szögezte a tekintetét, és feltett egy kérdést: Parlez-vous français?
No. - mondtam, és ezt igazán szívből sajnáltam, de úgy láttam őt egy cseppet sem zavarja.
Szemben ültünk és méregettük egymást...ez lehetett volna kínos is, de kicsit sem volt az.
Inkább izgatónak találtam, és szinte vártam, hogy újra megszólítson, megérintsen, de legalábbis így simogasson a tekintetével mint most.
Beszélni kezdett hozzám, gyengéden, kedvesen, és bár egy szót sem értettem, a szavai mégis hatással voltak rám.Hirtelen belém nyilallt, hogy itt a vissza nem térő lehetőség a " cipzár nélküli dugásra" amit Erica Jong kihagyott.
Talán nekem összejön. Akaratlanul is elmosolyodtam ezen az ötleten.
Ezt az én jóképű útitársam valamiféle jelnek vette, mert lassan felállt, és kezét a térdemre téve elém térdepelt.
Rám mosolygott, felemelte az egyik lábamat, és finoman lehúzta a cipőmet.
Végigsimította a harisnyás lábfejemet, majd az arcát nagy élvezettel a talpamhoz szorította.
Huhh. Tudjátok milyen az, amikor valami finom ételre gondolunk és bizseregni kezdenek az ajkaink?
Így kezdtem én is bizseregni a vágytól, amit felkeltett bennem.
Lassan feljebb csúsztatta a szoknyámat a combomon. Élveztem, ahogyan a selyembélés hozzásúrlódott a combfixemhez.
Felemelte a fejét és a szemembe nézett, talán biztos akart lenni benne, hogy nem fogok tiltakozni.
Még nem döntöttem el, hogy fogok-e, de a szívem egyre gyorsabban vert,
éreztem, hogy az arcom kipirult az izgalomtól, és egyre csökkent annak az esélye, hogy leállítom.
Talán már késő is volt hozzá. A szoknyám már semmit sem takart, megcsókolta a combjaimat ott, ahol nem fedte harisnya, azután közéjük csúsztatta a kezét.
Hüvelykujja begye végigsiklott a bugyim selymén, és igen, már tényleg késő volt visszakozni.
Újból beszélni kezdett hozzám. Felállított, magához szorított, és megcsókolt.
Már eszembe sem jutott ellenállni. Levetkőztettük egymást, és végre a bőréhez érhettem.
Selymes volt, és olyan forró, hogy szinte égette a mellbimbóimat, amikor hozzásimultam.
Leültem és leplezetlenül csodáltam a testét, az ágaskodó farkát, és borzasztóan vágytam rá, hogy a számba vegyem. Nem tiltakozott :-) és én nagy élvezettel láttam neki.
Élveztem a nyelvemen az ízét, a símaságát, keménységét. egészen a torkomig nyomtam, és szerencsére ő sem titkolta el, hogy mit érez, ezzel még tovább fokozta az én gyönyörömet.
Máig beleborzongok, ha eszembe jut.
Aztán felkapott és a fülke ajtajához szorított. Nekem meg nevethetnékem támadt a gondolattól, hogy ha valakinek eszébe jut kinyitni,akkor mindketten kizuhanunk a folyosóra anyaszült meztelenül.
Magasra emelte az egyik lábamat, aztán megragadta a farkát, és a hegyét végighúzta a puncimon.
előre, hátra. Tedd már be végre!
Lassan, nagyon lassan belém hatolt. Hihetetlen érzés volt amikor végre egészen belém csusszant, mint valami illatos, meleg olajba.
Úgy éreztem, hogy elolvadok. Olyanná váltam, mint a forró karamell a vanília fagylalton.
Csak arra tudtam gondolni, hogy még még!
Aztán úgy látszik arra vágyott, hogy meglovagoljam, mert leült, velem az ölében.
Mozogni kezdtem, de nagyon lassan, hogy talán sose legyen vége, Ő végig beszélt hozzám és finoman harapdálta a nyakamat. Éreztem, hogy valahol mélyen elindul bennem valami.
Talán ott ahol a farka vége lüktetett bennem.
Belülről indult, és elborította az egész testemet.
Éreztem és hallottam hogy ő is jön velem, együtt élveztünk el.
A hüvelyem ritmikus összehúzódásai kipréselték belőle az utolsó cseppeket is.
Nehezen tértünk magunkhoz, de fázni kezdtem és az is eszembe jutott,
hogy talán mégsem lenne annyira vicces, ha ránk nyitnának.
Na most a történet úgy lenne kerek, ha ez lett volna az igazi cipzár nélküli dugás, ha felöltözünk, elbúcsúzunk, és ki ki megy a dolgára. Kicsit másképpen végződött a történet.
Philipről kiderült, hogy remekül beszél magyarul, csak a csábításaihoz veti be az anyanyelvét.
Beszélgetni kezdtünk, és nem tudtuk csak úgy szélnek ereszteni egymást.
Talán a túl jól sikerült szex miatt, vagy talán más is vonzott minket egymáshoz, nem tudom, de egy hét múlva már össze is költöztünk.
Sajnos nem tartott soká. Nem bíztam benne. Tudtam, hogy képtelen ellenállni a kísértésnek.
Ha találkozik egy kívánatos nővel, azt megszerzi. Féltékeny voltam, beszámoltattam minden lépéséről.
Talán hűséges is volt, de hiába, én folyton azt láttam a lelki szemeimmel, hogy hogyan tesz boldoggá más nőket.
Levontam a konzekvenciát és leléptem, de ezt a csodás emléket megtartottam magamnak,
és soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy akkor nem mondtam nemet. :-)
Nora Baker
