Félrelépni kötelező?
A kiegyensúlyozott házasság alappillére a kölcsönösen kielégítő, erotikus elemekkel fűszerezett szex. Kérdés: hol, mikor és mennyi időt tudunk fordítani életük legmeghatározóbb, legfontosabb cselekvésére. Miért nem sikerül mindig hálószobánkon belül kielégítenünk szexuális vágyainkat, törekvéseinket? A mai kor embere – az egyre fokozódó anyagi terhek súlya alatt – nehezen tudja összeegyeztetni a megoldásra váró problémákat a harmonikus érzelmi élettel. A „küzdelmes” nap végén – amikor éppen az elcsendesedés, meghittség lenne a cél – kerül sor a ki nem egyenlített számlák megbeszélésére, a gyermek tanulmányi eredményeinek értékelésére, az iskola felajánlásokkal történő támogatására, a munkahelyi konfliktusok elemzésére, a főnök megvalósíthatatlan elképzelésére, a napi készétel fogyaszthatóságának kétségbevonására, a nagyi egészségi állapotának véleménycseréjére, a közelgő születés- és névnapokra való ajándékozási ötletek felvetésére ill. elvetésére, a még megmaradt pénzeszközök elosztására, a kórházban fekvő haver meglátogatására, és nem utolsó sorban a szomszéd körül tapasztalható változások „bezzegítésére”. Ezek után túl fáradtak vagyunk az erotikához, hogy egymásnak a legtermészetesebb módon örömet tudjunk szerezni. Így többnyire csak egy rutinos, megszokott, kötelességszerű, néha unalmas aktusra kerül sor, természetesen mély űrt hagyva maga után.
Ezzel szemben a nap folyamán fokozottabban jelentkeznek tudatalatti emocionális késztetéseink, mert vágyunk a meghitt együttlétre, egymás kölcsönös szeretgetésére. A mély erotikával felvezetett biológiai folyamat, és annak vulkánszerű levezetése pótolhatatlan testi-lelki élmény férfinak, nőnek egyaránt. Munkánk végzése, hivatásunk gyakorlása közepette legkedvesebb elfoglaltságunk lesz kollegánkkal, kolléganőnkkel való izgalmas fantáziálás. Jómagunkat is megdöbbent blokkolt tudatalattink élménydús változatossága, sokszínűsége, s képzeletbeli partnerünkkel legkülönbözőbb, spontán szituációkba képzeljük magunkat ostorozva egyre izzóbb szenvedélyünket.
Gyakran találkozunk több évig, évtizedig tartó házasság utáni válással, és csak annyi szivárog ki, hogy nem működött már a kapcsolat. Nagyon nehéz lehet hosszú évek múlva is vágykeltőnek lenni, új élményeket nyújtani. Ezért jelentkezik a férfiaknál teljesítményprobléma, s a nők pedig többnyire havonta egyszer érzik szükségét házastársi kötelességük teljesítésének. Az ember nem tud sikeresen tevékenykedni, ha nincs rendben a szexuális élete. Az így felszabadult energia valóságos üzemanyag a továbbiakhoz. Ennek hiányában a férfiak elfásulnak, ingerlékenyek lesznek - valósággal elvadulnak -, a nők pedig hervadoznak, sápadtabbá, betegesebbé válnak. Mégis egyiküknek sincs bátorsága változtatni radikálisan – főképp a már megszerzett anyagiak miatt -, inkább vállalják a monotóniát, érzelmi szürkeséget, boldogtalanságot hosszú időn keresztül.
Hogyan lehetne a házasságot, partnerkapcsolatot stabilizálni?
Polly
Folytatjuk
