Ha saját kezűleg igazítottam a szeméremszőrzetemen, abból mindig vérzés lett, akármivel álltam neki.
Olló, borotva, hajvágó gép, bármi, mindig sérülést okoztam.
Márpedig ki nem állhatom ha túl nagy rajtam a bozont és az orális fixációt végző hölgyek sem komálják, ha szeméremszőrzettel telik meg a szájuk.
A fodrásznőmnek panaszkodtam, aki értően végighallgatott, majd azt mondta: menjek vissza a zárásra, segít rajtam.
Nem is tudtam, hogy a fodrászszéket is el lehet fektetni, mint a fogorvosit.
Hátradöntött és megkért, hogy toljam le a nadrágot és a gatyát.
Emeljem meg a fenekemet, törölközőt terít alám.
És nekilátott.
Az egyik kis kezében pici kéztörlő, azzel tartotta távol magától a faszomat és a golyóimat, a másikban olló, mert tisztáztuk hogy nem tarvágást szeretnék.
Kurvajól esett, ahogy a lábam között matat, ahogy a kis textillel lesöpörte a levágott szőrszálakat és ahogy behintőporozta a megnyirbált területet.
Tudálékos arccal, nagyon komolyan nézte, amit csinál és olyan jó lett volna megsimgatni a hátát, de mindig észbekaptam, hogy ez egy fodrász és nem egy kurva, én meg fodrászaton vagyok, nem kupoldában.
Néha rámsandított a szemüvege fölött.
Láthatta az élveteg pofámat, ahogy félig, meg néha teljesen lehunyt szemmel feküdtem előtte és iszonyatosan élveztem az egészet. Ügyesen bűvészkedett a kis fehér frottírkendővel, mert volt hogy "véletlenül" megérintette a kopasz ezredest, máskor meg a zacsimat.
Nem akartam teljesen felizgulni, de majdnem sikerült.
A végén még megszórt mindenütt egy kis púderrel és a puszta tenyerével átsimította a lekezelt területeket. A farkamat sem hagyta ki.
Majdnem elélveztem ettől, úgy ahogy voltam, félárbócon.
Kész vagyunk! - mondta a kis nő és ment kezet mosni.
Kész voltam én is teljesen.
Legközelebb megpróbálom rávenni egy kis behatóbb kézimunkára.
