Félrelépni kötelező?
4.
Nagyon kevés harmonikus házasságot látni napjainkban, a feleség többnyire kívülről szemléli férje „disznóságait”. Nem partnerként, játszótársként viselkedik, hanem csendes, sztoikus megfigyelője és elszenvedője az eseményeknek.
Bármennyire is furcsa, ez nagyon zavarja a férfiakat.
Ha a helyzet tartósan fennáll, előbb-utóbb másik partner után néznek, mert a szex a férfiak jelentős százalékának így nem kielégítő. A férfi akkor érzi jól magát, ha látja, hogy partnere felszabadultan élvezi a közös cselekvéseket, természetesnek találja az oralitást, kezdeményező és vállalkozó partner az új helyzetek kipróbálásában. Addig keres a férfi, amíg meg nem találja számára a legmegfelelőbb együttműködő partnert, akivel kölcsönösen jól érzi magát. A férfiak töredéke éri be csak azzal, ha saját magának tud bizonyítani, s nejét, partnerét „csak egy tartálynak” nézi. Ezeknek a férfiaknak a legfontosabb, hogy hétről hétre kizárólag maguk számára bizonyítsanak. Ám ha némiképp „lankadt”, „kókatag” a teljesítmény, kétségbeesésük határtalan, magukba keríti őket a „világvége érzet”. Ők a kifejezetten farkuktól férfiak!
Megelégszenek a saját kis fekvőtámaszos rövid programjukkal, és úgy gondolják, hogy feleségük házastársi kötelessége, hogy urának rendelkezésére, szolgálatára álljon. Persze ők csodálkoznak a legjobban, ha társuk kifogyhatatlan érvekkel, racionális kifogásokkal utasítja el közeledésüket.
Még mindig nincs olyan szintű, színvonalú felvilágosító nevelés, ami teljesen természetesnek mutatná be és fogadtatná el a fiatalokkal a nemi viselkedést. Szülők, felnőttek sincsenek tisztában fogalmakkal. Akkor hogyan és mit akarnak tulajdonképpen átadni, magyarázni?
Polly
Folyt.köv.
