Sokszor tapasztalom, hogy a kiegyensúlyozott élettársi kapcsolatok a házasságkötéssel véget érnek. Mintha a házasság bénítaná, blokkolná a szexuális képességet, tiltakozna a nyitottabb, szabadabb együttlét ellen, mintha a házasságkötés a szabályok merev kialakítására, betartására kötelezne, befelé fordulást, nagyfokú érzelmi korlátokat, gátlásokat eredményezne. Előre megírt forgatókönyvre emlékeztet, uniformizáltsághoz vezet. Pontosan ebből az okból kifolyólag nem vagyok házasságpárti, hiszen nagymértékben csorbul az ember személyisége, az individuum. Szigorúbb az egymással szembeni elvárás, tulajdonná válik a partner, súlyozottabbak a kritikák: mindez önértékelési problémához, csökkent libidóhoz vezet. A házasság kötöttséget jelent anyagi és erkölcsi értelemben is, de mindenképpen egy önálló, független, szabadabb időszak végét. Ezáltal az új életforma szorongásos állapotokat eredményez az egyén számára.
Polly